P85 újra és..

5 éve terepultrázom. 2005 Piros 85. Innen számítom a mountain bike utáni (vagy közbeni?) váltásom a futás irányába. Ez a két sport nagyon hasonló és sok szempontból különböző. Szakmailag és magammal szemben is kihívás. Talán még kevesebb tehetségem van hozzá, mint a montain bikehoz. Mégis olyan sok szép élményt ad. A család után a második legfontosabb nekem a sport.

Önsanyargatás, önismeret, a természet, jópár tanítvány és persze nagyszerű versenytársak. A két sport hazai és nemzetközi közélete mint maga a két sport is sok hasonlóságot, de legalább annyi differenciát is mutat. A futás még mindig újdonág, a bringa még mindig biztos pont. Igaz ez utóbbit mióta eltörtem a vázam -ez lassan 2 hónapja- nem míveltem. Hiányzik is.

Múlt hétvégén volt az évforduló. Ismét Piros 85. Ha ezen 5 év alatt én is úgy fejlődtem volna, mint a hazai terep ultra versenyek, már Kiliant szorongatnám. Ezt nagyon jó látni, együtt élni a versenyek szárnybontogatásával, majd stabilizálódásával. Persze én is fejlődtem. Először 10.40 körül futottam le, aztán két év kihagyás után 2008ban 9.20 lett, majd most 2010ben 8.54 a P85. Fejlődés, nem vitás, de Csaba magasságait még nagyon alulról figyelem (7.42). Igaz nem voltam formában az idei Piroson, de két éve sem és 5 éve pláne nem. Nem tudom mit mentem volna formában, talán 8.30 környéke, de ez csak puszta filózás.

Kerekes Csabi többe képe a versenyről itt.

Most két hét pihi. Hosszú szezon volt. Igazán nem éreztem magam közben. Hiányzott az igazi tűz. Jó lenne feltöltődni. Igaz  volt egy Lavaredo 10. hely, 6000D Ultra 5. helyzés, most a Piroson 3. hely.

A következő versenyekről: Kezd körvonalazódni, hogy sikerül a Vidi.hu jóvoltából Csabival résztvenni a Transgrancanarián március elején, de azután sok a kérdés. Lavaredo befutónak látszik, illetve az UTMB ami ha sikerül bejutni, fix. Vannak ötleteim még, pl Andorra trail, de a többi verseny függ a bírói és a dopping ellenőri elfoglaltságaim mellett család anyagi hogylététől is. Szerencsére van még idő, most a következő 4 hónapra fogok úgyis koncentrálni. Örülök, hogy a szokásos hosszú telet megtöri majd egy kemény verseny, ami kellően ébren tart majd a hideg napokon. Várom ezt a kétpólusú szezont. TGC és UTMB. 2011 az új versenyek éve lesz, a mostani tervek szerint, először azonban revansot kell vennem a Chamonix környéki hegyeken.

Jókor jött a mostani átmeneti időszak. Például a terepfutás fórumból sem tudtam sok erőt meríteni az utóbbi időben. Sőt, tőlem inkább elvett, pedig megszoktam, hogy szinte mindig ad és úgy érzem én is sokat adtam. Az írott gondolatok sajnos sokszor félreérthetők. Az érzéseket, a hangsúlyt nehéz átadni. Lehet ez nekem nem is megy igazán. Pedig sokat ad egy jó fórum, főleg az újaknak és lehet nagyon építő a virtuális tér. Az outsiderek mellett már egymással is több a romboló összekülönbözés, mint az építő vita, pedig az összetartásban van az erő és a fejlődés útja.  Szeretnék megmaradni tisztelettel az ott megismert sportemberek irányába és azt sem szeretném, ha félreismernének. Így a magam részéről zárom ezt a vonalat. A kommunikáció más formáira természetesen nyitott maradok. Meghát minek van az oliworld, ha ne itt  írjam le a gondolataim, így ha időben meg tudom oldani, itt fogok inkább pörögni.

Addig is hajrá mindenkinek!